Az agyagozás rendkívűl archaikus dolog. Khnum, az egyiptomi isten fazekaskorongon formálta meg az első embert. A zsidó-keresztény teremtéstörténetben „porból vétetik” az ember. A földdel való fizikai kapcsolat tehát az embert valamiképpen a teremtőhöz teszi hasonlóvá – hiszen alaktalan sárból valami tartós, színes, egyedi dolgot hoz létre. A fazekasságban egyesül az öt elem. Az agyag maga – a föld. Víz is van benne, hiszen anélkül nem lehetne meggyúrni, megformálni. Levegőn szárad ki. És végül, tűzben ég ki, nyeri el végső formáját. A kerámia kiégetése alkimista varázslathoz hasonló – hiszen akkora a különbség a nyers tárgy és a kemencéből kikerülő cserép között, hogy néha maga az alkotó is elbizonytalanodik: ez az enyém? A kerámia elkészülése allegorikusan az ember beavatási útjának is megfeleltethető – hiszen a kemence izzó hőjében megy át a „tűzkeresztségen”, lesz múlandó és törékeny, szürke sárdarabból az évezredekkel dacoló, kemény alkotás. A régészek ásója minduntalan cserépdarabokba ütközik. Ez nem véletlen – a cserép, az égetett agyag az a matéria, ami változatlanul képes átvészelni az időt a föld vagy a tengerek mélyén. Az agyagozás misztériumát elfelejtjük folyamatosan és kérlelhetetlenül Akadnak olyan húszéves budapesti srácok, akik életükben nem jártak még erdőben. Egész iskolai osztálynyi gyerekből egy sem akadt, aki eleven sündisznót látott volna. Györgyey Zsuzsa rendkívűl nőies nő volt, akár fiatal, akár idős. Nem véletlen, hogy kényszert éreztem a kiállításn vizualizálni őt, ember valóságában. Az agyag nőies princípium. Formálható, de közben az alkotót is formálja. A keramikus műhelyében megáll az idő, ezt bárki tanúsíthatja, aki kipróbálta – az alkotás folyamatában egyszerűen elvész az időérzék. Az agyagnak szigorú törvényei vannak – csak ugyanúgy formálható, ugyanazokkal a történelem előtti mozdulatokkal, ahogyan elődeink tették. Ha valaki megszegi az anyag törvényeit, a tárgy eltörik, megreped. Túl azon, hogy az agyagozás nagyon jól fejleszti a kézügyességet és elmélyült figyelemre-fegyelemre tanít, más hatása is van a vele kapcsolatba kerülő emberre. Érdekes megfigyelni az agyaggal birkózó gyerekeket: ösztönösen ráéreznek a formákra, ugyanazokat a díszítéseket alkalmazzák, ugyanazokat a szimbólumokat használja még a „panelgyerek” is, mint a régi kultúrák népei. Valahonnan tudják – talán az ötödik őselem, az akasha, a kollektív tudattalan működik ilyenkor. Az agyaggal való bánás végtelenül kreatív dolog. A két kéz dolgozik. Itt nem lehet a tervező számítógépet segítségül hívni, de még a körzőt és a vonalzót sem, nem lehet „lecsalni” az összedolgozás vagy a meggyúrás fáradtságos munkáját – az agyag nem tűri a hazugságot. A jól megcsinált tárgyban „lélek” van. A legnyüzsgősebb gyerek is átérzi a kemencebontás misztériumát: mert a kemence tüzében újjászületés történik, varázslat, csoda. És csodákra a huszonegyedik században is szükség van. A raku filozófiája a zen buddhizmuson alapszik, szorosan kötődik a tradicionális japán teaszertartásokhoz. …mi is a Raku? a tökéletlen, mulandó, befejezetlen dolgok szépsége a szerény, alázatos és mindennapi dolgok szépsége a szokatlan, aszimmetrikus és egyedi dolgok szépsége. A Raku szó tartalma: „a szabadság élvezete”. A kerámiák letisztultsága és művészi, de egyszerű kivitelezése a zen filozófia alapelveit tükrözik. Céljuk az, hogy betekintést nyújtsanak a dolgok valódi természetébe. A rakukerámiák készítése mindig izgalmas és megjósolhatatlan. Minden egyes darab egyedi és megismételhetetlen. Letisztultság és természetesség jellemzi őket. A rakukerámiák mindig kézzel készülnek, egyfajta meditatív állapotban. Úgy tartják, hogy egy Raku tárgyat szemlélve, megláthatjuk saját lelkünket és létünk értelmét. A raku technikában mind a négy őselemnek fontos szerep jut. Egy teljes Föld – Tűz – Levegő – Víz kör teszi őket lenyűgözően harmonikussá. A kerámia Földből és fém-oxidokból épül fel. Az agyagot és a mázakat Tűz égeti ki a kemencében. Onnan vörösen izzva faforgácsba vagy más éghető anyagba kerülnek, itt zajlik le az oxidokban gazdag mázak átalakulása. A Levegő változó oxigénszintje alakítja a felületek változatos mintáit. A folyamat Vízbe merítéssel zárul. Egy életmű legszebb darabjai láthatóak a Ráth Lépcső Tudásközpont galériájában.