KÖZPONT, LÉPCSŐ, RÁTH, TUDÁS?

A Ráth Lépcső története

A “kulturális menedék” ötlete, gondolati kisérletként évek óta megfogalmazódott a fejünkben, ám hosszú göröngyös út, sok áldozat és lelki felkészülés kellett a megvalósulásához. Egy olyan példaértékűnek szánt, kisérleti intézményt szerettünk volna létrehozni, mely nem csupán tanít, esetleg oktat, de tagjaival együtt folyamatosan fejlődik és ösztönöz. Az igazat kutatja, vissza- és tudomásul véve annak erejét, az atyai szigor szeretetével adja tovább. Tagjai várhatnak segítséget tőle és akár válhatnak segítővé általa. Egy hely, egy pont, amely emberek között képes kapcsolatot teremteni, ápolni. Segít megtartani a Hitet, és újra segít hinni azoknak, akik az egység helyett, a kétség fogságába kerültek. A kultúrára úgy tekintünk, mint a túlélés eszközére. Újra felfedezzük benne a folyamatosan alakuló, mindig a jelen problémáihoz idomuló, de a múlt nehézségeinek feloldását is magába foglaló, élő kódexet, melyet meg kell tanulnunk újra és újra. Fel kell tudnunk eleveníteni, sőt folyamatosan bővíteni az újabb korok bölcseinek tapasztalataival. De mi a jó tudás? Hogyan különböztetjük meg a rossz tudástól? Ki az aki eldöntheti? Változhat-e, vagy állandó? Talán az tapasztalat, amit megéltünk, s megélték elődeink, fölfogtuk azt Isten segedelmével, az lehet az útmutatónk.

 

AZ ALAPÍTÓK:

Ráth-Buzás Andrea

Ráth-Buzás Andrea

Ráth-Buzás Andrea

Ráth-Buzás Dániel

Ráth-Buzás Krisztián

Ráth-Buzás Krisztián

Buzás Kálmán

Buzás Kálmán

A szépség, a tökéletessség, a bölcsesség midnyájunkban benne lakik, csak meg kell lelni valahogy, ahogy Weöres Sándor mutatja meg nekünk: “Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” Egy magánintézmény és kiadó született Magyarország közepén – ott ahonnan az utak indulnak és érkeznek – a 0 kilométer kő mellett. Benne képzőművészeti galéria, közösségi tér, könyvtár, s a jövő emlékeinek apró boltja, ahova egy üveglépcső vezet. Oda, ahol a (patricius, doctus, mecenas) budai Ráth-ok – Józsefek, Péterek, Károly, György, Adolf, és a többiek – ma élő egyenesági maradékaiként, emlékezetül alapítottuk e helyet, hogy ide bárki betérhessen, s érezze jól magát itt – a Ráth Lépcső Tudásközpontban.